James Dashner: Az útvesztő és Az útvesztő

Az útvesztő

Gondoltam, hozok most egy könyv-film bejegyzést, és ezzel sokáig le van tudva az én munkám (?), hiszen mint már mondtam, egészen július 10-ig táborokat fogok járni, tehát nem tudom, mennyi időm lesz a blogra.

Vicces cím, igaz?

Arra akartam utalni vele, hogy írok Dashner könyvéről is, valamint a Wes Ball által rendezett filmről is, bár tudom, hogy Panna írt már róla.

Hétfőn kezdtem el olvasni Az útvesztőt, péntekre olvastam ki, aztán még aznap este (éjjel...) elkezdtem nézni a filmet is. Nem tudom, mi lesz most velem! Már most hiányérzetem van.


Kezdeném a... könyvvel! Hiszem egy: az tetszett jobban (bár mondhatnám, hogy ez szinte természetes), valamint azt is ismertem meg hamarabb.

James Dashner:
Az útvesztő

James Dashner: Az útvesztő

Mikor belekezdtem a könyvbe, és nagyjából a 25. oldal környékén jártam, egyáltalán nem voltam elragadtatva. Eleinte szokatlan volt Dashner írásmódja, és az, hogy a könyv igazából E/3.-ben van írva, viszont sokszor Thomas gondolatait olvashatjuk, ezeket a részeket az író is dőlt betűkkel jelezte.

Ezért nem is sokat olvastam az első napokban. Hétfőn az előbb említett 25 oldalt olvastam el nagyjából, kedden talán elolvastam 50 oldalt, szerdán 20-30-at, csütörtökön semmit, a maradékot pedig pénteken.

Egyre jobban beleástam magam a történetbe, izgultam, érdeklődtem, nevettem, elgondolkodtam, és aztán azon kaptam magam, hogy az utolsó oldalnál járok.

A kedvenc szereplőm egyértelműen Minho volt.♥ Nagyon megszerettem őt, a poénjait, az eszét, azt, hogy mindig kiállt Thomas mellett, azt, hogy milyen bátor volt... Na jó, nem ömlengek. Akit még nagyon kedveltem, az Newt volt, de szerintem ők ketten Minhoval tipikusan olyan karakterek voltak, akiket egyszerűen nem lehetett nem szeretni. Okosak, a jó oldalon állnak, viccesek. Mi lenne az oka bárkinek is, hogy ne szeresse őket? Egyébként azt kell mondjam, Thomast is szerettem. Ritkán szeretem a főszereplőket, a kedvenceim szinte sose szoktak lenni, ez most sem történt máshogy, de azért Thomast is megkedveltem. Teresa egyelőre nem fogott meg. Gally és Alby kifejezetten negatív szereplők lettek a szememben. Akit nagyon megsajnáltam, az Chuck volt. SPOILER. Most komolyan, miért kellett meghalnia? Dashner, miért ölted meg a szegény aranyos, ártatlan kis Chuckot? Mondjuk ez sejthető volt, hiszen tipikus írói húzás, hogy a kedves, aranyos karaktereket, akiknek a főhős mindig sokat ígérgeti, hogy "hazajuttatlak, ígérem", azok mindig meghalnak. Ennyi. Az írók kegyetlenek. SPOILER VÉGE.

Maga az útvesztő, és a története hihetetlenül kidolgozott és magával ragadó. De ezt nem csak az útvesztőről tudom elmondani, hanem az egész Tisztásról. A Siratók története, a térképek, a Futárok, a Doboz, az, hogy amikor Teresa elindította a Végzetet és a kapuk nem záródtak be, akkor a Siratók minden éjjel eljöttek, és elvittek magukkal egy, de csak egy embert... Minden olyan egybefüggő, és rengeteg bennük az átfedés.

Az különösen tetszett, ahogy rájöttek, hogy az útvesztőnek nincs kiútja. Persze ehhez az is kellett, hogy SPOILER. Thomas megszúrassa magát egy Siratóval SPOILER VÉGE. De ahogy megfejtették a kódokat, alias a szavakat, és ahogy azokat fel kellett használni a Sirató-odúban... Csodás volt, de tényleg!

Mindenkinek HIHETETLENÜL ajánlom Az útvesztő c. könyvet, hiszen izgalmas, elgondolkodtató, fordulatos, jók a karakterek, az alaptörténet, minden stimmel benne! OLVASSÁTOK.

Az útvesztő

Az útvesztő

Jaj, jaj, jaj... Gondolom akik csak a filmet látták, elolvasták a könyvről kifejtett véleményemet, és azt hiszik - jogosan -, hogy én valami teljesen más történetről zagyváltam itt (igen, sok szót ki fogok emelni, hogy érezzétek, mennyire más a film, mint a könyv).

A történet TELJESEN más, mint a könyvben. Sajnáltam, hogy sok fontos dolgot is megváltoztattak. Vegyük a legfontosabbakat: Thomasék TELJESEN máshogy jutnak ki az útvesztőből, mint a könyvben, hiszen ott szépen le van vezetve az egész, Thomas megszúratja magát, majd az emlékei, az esze és Teresa segítségével rájön, hogy az útvesztő miért is egy kód: hiszen a regényben a lány ezt hajtogatja. De ott van az, hogy többször le van írva: a Tisztáson sosem esik az eső, vagy a hó. Ott sosincs túl hideg, de túl meleg se. Pont jó az idő. Ennek ellenére a filmben elkezdett záporozni az eső, ami SEMMIT nem tett hozzá a történethez. 

A kedvenc karaktereim itt is Minho és Newt voltak, a negatív viszont itt egyedül Gally volt. Ezzel pedig el is érkeztünk egy szintén nagy változtatáshoz: Alby SOKKAL kevésbé lett negatívnak bemutatva, mint a könyvben, ezzel pedig egy fontos dolog maradt ki. 

Tulajdonképpen nem tudok mit mondani a filmről. Sok benne a változás, túl SOK. Fontos dolgok maradtak ki, efelett pedig nem tudok szemet hunyni, és nem tudom azt mondani, hogy "Ez aztán jó film volt!" annak ellenére, hogy a színészek nagyon jók voltak, az alapsztori itt is kiváló, és a látvány is zseniális.

Ha Titeket is érdekel a Tisztás és a világa, azt ajánlom, előbb mindenképp olvassatok, csak azután nézzetek!