Holnapolisz

Holnapolisz

Egy ideje már elhagyhatatlan ez a bevezető, szóval: Panna három darab Egy elkésett kritikája előtt itt vagyok én!

Ma néztem meg moziban Pannával Lilivel a Holnapolisz című filmet, és azt kell mondjam, nem bántam meg!

A mozi előtt nem néztem előzetest - még anno láttam a moziban az előzetest, de nem nagyon maradt meg -, kritikát, semmit... Így még sose ültem be moziba. Ezért kicsit meglepetésként is ért a film. De kellemes meglepetésként.

A történet szerint a világból kiábrándult egykori gyerekzseni Frank (George Clooney) és a fiatal és intelligens Casey (Britt Robertson) veszedelmes kalandra indulnak, hogy felderítsék a titokzatos, időben és térben ismeretlen helyen található Holnapoliszt. Ami pedig ott vár rájuk, az örökre megváltoztatja őket és a világot is. A film lebilincselő utazásra hívja a nézőket, akik olyan dimenziókban utazhatnak, amelyről eddig csak álmodhattak.


Mikor megláttam, hogy Disney film, nagyon kétségbeestem, hiszen a Disney szerintem egy ideje nem hozott nyilvánosságra igazán jó filmet, viszont végig ott motoszkált bennem, hogy George Clooney csak nem adta volna a nevét - és a fejét - egy pocsék filmhez.

Kezdem a látvánnyal. Mivel a Holnapolisz egy sci-fi (?) film, el lehetett várni tőle a szép látványvilágot, és ebben nem is kellet csalódnom. Legfőképp az tetszett, amikor Casey a börtönben megérinti a kitűzőt, és átkerül a másik Dimenzióba. Az egész, ahogy megoldották: mikor Casey nekimegy a saját dimenziójába a falnak, mikor a másikban tapogatózik. Meg az a búza, vagy mi. Igazán jól gondozott, szép kalászok voltak. Ez külön plusz pont!

A filmre nem volt jellemző a humor (persze voltak vicces jelenetek): én pedig általában szeretem a vicces filmeket, de itt most nem zavart az egész, ez egy más hangulatú film volt. 

A film kettő nagy(obb) hibája volt. Az egyik  az, hogy a "főgonosz", alias dr. House :D keveset szerepelt. Lehet, hogy ez a titkos tulajdonságomból ered, miszerint szeretem az intelligens de egyben gonosz karaktereket, de akkor is, hitelesebb lett volna, ha jobban megismerjük Nix kormányzót.

A másik pedig az összecsapottság. Az elején minden szépen le van vázolva nekünk, minden ki van fejtve - persze ez egy bizonyos szemszögből nézve már a ló másik oldala... -, a film harmadik harmada pedig már össze van csapva. Minden hirtelen történik, megmagyarázhatatlanul. Én az Eiffel-tornyos incidensig éreztem szépen lefestett történetnek az egészet, onnantól - tehát az utazástól kezdve - lett zavaros.

A világ viszont ennek ellenére gyönyörűen fel lett építve - mármint Holnapolisz. Vegyük akár a robotokat, és az ő életüket: érdekes elképzelés volt az egész. Valamint külön tetszett az utazás. A rakéta, az utazás folyamata, minden. Meg az a vasizé, amit ha robothoz érintünk, bosszússá válik tőle, ha emberhez, az viszont azonnal kidől. Igen, ez az Eiffel-tornyos dolog előtt volt - vagyis pont ott -, tehát ez még rendesen ki volt fejtve.

Kisebb hibának tekinthető még a hossza. A héten néztem meg a Pitch Perfect második részét is, és az is két órás volt, és a Holnapolisz is... Persze, ezzel nem lenne baj, ha a filmből amgúy nem lehetne kihagyni 15-20 percnyi felesleges töltelékrészt.

A kedvenc részem az volt, amikor Casey a film felé közeledve megfejti az egész rendszert. Nagyon érdekes a gondolatmenet.

A színészek és a rendező is jó munkát végzett, jó családi filmnek tekinthető a Holnapolisz, olykor érdekes, olykor viszont elgondolkodtató részekkel.

Ajánlom!