 |
| Leiner Laura: Hullócsillag |
Nagyon elszámolhattam magam, mert biztos voltam benne, hogy van még pár napom az új kritikára, de kiderült, hogy már tegnap ki kellett volna raknom.
Na mindegy, egy nap késéssel itt vagyok én, és a Hullócsillag ajánló!
Bexi, akinek mostanra megjelent, és zajos sikert aratott a második nagylemeze, az Offline, továbbra is sikeres énekesnő, Nagy Márkot viszont teljesen elfelejtették, mert végül nem ő nyerte a tehetségkutató műsort. Körte mindent megtesz, hogy ismét sikeressé tegye Márkot, de ez nem egyszerű, nagyon mélyről kell felhozni a srácot. És hát ott vannak neki Aszádék is, még mindig a garázsában. Ezért aztán Körte megragadja a romlott majonéz miatt adódó lehetőséget, és belegyezik abba, hogy menedzseltjeivel Londonba repüljön egy utazási műsor forgatására.
Írtam már a Késtélről - az igazán kreatívan elnevezett Bexi-sorozat első részéről -, amiben azt mondtam, hogy az az addigi legjobb Laura könyv. Ez most... Nem, ez még most is így van. A Késtél sem lett kedvenc, de a Hullócsillagban még több a (hadd idézzek egy molyos kritikából) "a felesleges szereplő, időhúzás, mellébeszélés meg szenvedés" by @kiruu.
Az Akkor Szakítsunknál milliószor jobb, bár azt nem nehéz túlszárnyalni... Viszont a Bábel és a Késtél jobb nála. A Szent Johanna Gimivel nagyjából egy a szintje.
Jobban megkedveltem Márkot, tulajdonképpen erre volt jó ez a kötet. Valamint arra, hogy Geriből nekem is elegem legyen.
Olyan sok valószínűtlen, földtől elrugaszkodott dolog történik benne... Vegyük azt, hogy a drága Beki elmegy Londonba. Ezen mindenki úgy kiakad, hogy elkezdenek pofázni arról, hogy mennyivel jobb volt, mikor Rebeka Beki volt, és nem Bexi, meg hogy most aztán tényleg nagyot csalódtak. ISTENEM, SZEGÉNY CSAK ELMEGY EGY ROHADT FORGATÁSRA LONDONBA, ÉS MÁRIS HALÁLRA VAN ÍTÉLVE? Ilyenkor normális család, normális emberekkel azt mondja, hogy "Óh Bekikém, semmi baj. Persze örültem volna, ha eljössz a hegedűbanzájomra, örültem volna, ha elkísérsz a saját apámhoz, örültem volna, ha tanulsz, de mindegy, megértelek. Jó szórakozást Londonhoz!" De nem, ők kiakadnak. Értem, értem, persze.
Anti tényleg nagyon ellenszenves lett számomra a kirohanásaitól. Egy legjobb baráttal, de még egy baráttal sem beszélünk így, hogy lehet valakinek ekkora arca?
Véleményem szerint Laura már a Szent Johanna Gimi óta azt szeretné bemutatni a regényeivel, hogy miken megy át egy tini, mennyit szenved, blablabla. Az előbb említett sorozatban ez még hiteles is volt: Reni szenvedett Cortez miatt, a tanulás miatt, és ilyen alap problémák miatt. A Bábelben Zsófi egy fesztiválon nem sokat pörgött (mármint problémázás terén), csak amennyit kell. Lia az Akkor szakítsunkban egy hisztis liba karakter volt, de a többiek ott se vitték túlzásba. A Késtélben Bexi kicsit sokat elmélkedett, de még eltűrtem. Most viszont már nagyon átestünk a ló túloldalára, vagyis csak Laura. Bekit sorra érték az értelmetlen "tragédiák", folyamatosan azt hangoztatta, hogy felborult az élete, és letargikus hangulata lett olykor az ifjúsági regénynek. Oké, ez azért túlzás volt, elismerem, de értitek, mire akarok célozni.
Most jogosan megkérdezhetitek, hogy ha ennyit szidom ezt a könyvet, miért mondtam rá azt, hogy nem olyan szörnyű (bár így belegondolva ezt eddig nem jelentettem ki, csak most...)? A válaszom pedig az, hogy továbbra is megtartotta a regény a Laurától elvárt poénokat, vicces szituációkat, érdekes karaktereket.
Tulajdonképpen ajánlom is, meg nem is, ha szereted LL regényeit, tetszeni fog, ha nem... Hát, akkor nyilván nem. Egy esélyt azért adhattok neki, ha már olvastátok a Késtélt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése