És igen, tényleg egy kötelezőről fogok írni.
Bár, Panna is írt a Tíz kicsi négerről, mert szerette, szóval most én is írok az Egri csillagokról, mert imádom!
A mű tárgya történeti eseményekhez kötődik, Buda elfoglalása és a török 1552. évi hadjáratának kiemelkedő fontosságú eseménye, az egri vár ostroma szolgál fő témájául.
A mű lapjain kibontakozik a három részre szakadt Magyarország állapota: a mohácsi csata után a törökök 1541-ben elfoglalják Budát, az ország középső része török fennhatóság alatt áll. A törökök hatalmuk megerősítését és területük kiterjesztését megcélozva 1552 nyarán újabb hadjáratot indítanak a még el nem foglalt magyar területek ellen, majd több nagyobb végvár birtokbavétele után három seregük Szolnok alatt egyesült erővel indul a végvár ellen.
Maga a történet, hogy ugyebár Bornemissza Gergő életét követhetjük nyomon a könyvben. Az elején még egészen kicsi korában ismerjük meg, és egészen élete addigi pontjáig kísérjük, amíg ki nem nevezi Eger vár főkapitányának. És itt is van a történet: Eger, 1552., ostrom. De nem hinném, hogy ezt a regényt, és az egész témáját bárkinek is be kéne mutatnom, tehát inkább arról írok, nekem, személyesen mit adott ez a könyv, illetve, hogy milyen volt a kapcsolatom vele.
Még tavaly nyáron elkezdtem olvasni az Egri csillagokat, kb. 20 oldalig jutottam, és azt mondtam: csak ezt ne. Nem tetszett, nem volt kedvem hozzá, túlságosan nyár-hangulatom volt, nem tudom. De nem tetszett. Aztán valamikor most újra nekikezdtem, hiszen idén ez a kötelezőnk, tehát nem volt más választásom. És nagyon megfogott. Nevettem rajta, elgondolkodtam rajta, sőt... Sírtam rajta.
Nem vagyok egy sírós típus, igazából legtöbbször azért sírok, mert meghatódok. Könyv olvasása KÖZBEN még sosem sírtam. Eddig. Ugyanis az Egri csillagok egyik pillanata nagyon meghatott. Mégpedig az, amikor Miklós diák - háta mögött egy egész török vonulattal - felemeli a fáklyáját, és a puskaporba csapja, azaz feláldozza magát, csak hogy a törökök ne jussanak be a várba. És igen... Miklós 15 !!! éves volt... Na jó, továbblépek, mielőtt újra bőgni kezdenék.:D
Szereplők közül nagyon megkedveltem Zoltayt, természetesen Dobót, Török Bálintot, Varsányit, valamint Sárközin tudtam sokat nevetni: bár ő eleve komikus alaknak lett kitalálva, tehát ez nem csoda.
És azt hiszem a végére is értem a kritikának. Senkinek nem fogom ajánlani az Egri csillagokat, hiszen alapból kötelező. Inkább azt tanácsolom, hogy ne kötelezőnek fogjátok fel - mint én tavaly nyáron. Hibát követnétek el vele... Ha rendes, szórakoztató/ifjúsági/kalandregénynek fogjátok fel, sokkal élvezhetőbb. Sőt, nagyon élvezhető! Nekem az egyik kedvenc könyvem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése