Csábítunk és védünk

Csábítunk és védünk

Pannának szokásává vált, hogy a kritikáit az enyémek után rakja fel, szóval... Így, a következő: egy elkésett kritika előtt itt van a Csábítunk és Védünk. Ja és igen, előre bocsánat a spoilerekért, valamint a hihetetlen nagy szórakozottságomért így tíz óra múltán, de na, most adom ki a hetem fáradalmait.

Hogy hogy indul egy kritikám megírása?

Először is: bekapcsolom a lejátszási listámat, elkezdem feleleveníteni a regényt/filmet, aztán olvasgatok más kritikákat (hiszen az is segíti az elmélkedésemet). 

Most sem tettem másképp...

A Csábítunk és védünk egy precíz és pedáns rendőrnő (Witherspoon) története, akinek egy szexi, kikapós vígözvegyet (Vergara) kell védelmeznie egy drogbárótól, miközben különböző rosszfiúk üldözik őket Texason keresztül, köztük korrupt rendőrökkel és bérgyilkosokkal.

És hogy mit vettem észre?

Ezt a filmet minden kritikus csak szidja... Hogy ostoba, kiszámítható, és cseppet sem humoros - külön kiemelve, hogy ezt még a popcorn-zabáló nézők is észrevehetik. Nekem nem éppen ez tűnt fel, sőt: a moziteremben mindenki visított a nevetéstől nagyjából az egész filmen át.

Witherspoon és Vergara is remek munkát végzett, ahogy - szerintem - megszokhattuk tőlük. Reese számtalan filmben megmutatta tehetségét, Sofíát én viszont eddig csak a Modern családban láttam: de a Csábítunk és védünknek köszönhetően már kettőbe is.

És szerintem még sok mindent köszönhetek ennek a filmnek. Oké, ez most úgy hangzott, mint valami pohárköszöntő, szóval azért túlzásokba nem esek. De egy örömteli délutánt mindenképp varázsolt nekem a Csábítunk és védünk. Másokkal ellentétben. 

De a humoráról már sokat beszéltem, szóval ugorjunk valami másra. Nem, még mindig arról fogok. Hű, de humoros lettem én is így a kritika közepére érve, na sebaj. Szóval, a filmben voltak egész jelenetek, amik a humorra épültek, vegyük akár a szarvasjelmezbe-bebújós részt. Igen, pontosan az, amire gondoltok. De ott van az az eset, amikor leszbikusnak adják ki magukat, majd a farmer ezt nézve levágja az ujját, és akkor azt hiszik, hogy a kutya ette meg, aztán kiderül, hogy nem, és ellopják a kocsit, amiben ott az az ember... Na jó, én sem értem. Egyszóval (persze, hogy nem egy szóval fogom megfogalmazni, tehát igazából nem is értem ennek a szófordulatnak az értelmét): voltak benne zavarosabb jelenetek, amivel egyértelműen a poénra akartak asszociálni, és nem magára a történetre, de voltak benne egy-egy szólások is, amiken szintén dőltünk a nevetéstől. 

Na de most már tényleg másról is beszélek, mint a humorról. A történet maga fordulatos, és kifejezetten érdekes. Azt hittem, hogy egy tingli-tangli csajos filmre ülök be anyukámmal, de nem ez történt. Először értetlenkedve néztük azokat a csoportokat, amik csak férfiakból álltak, de én személy szerint a film végére érve megértettem, hogy miért jöttek el. Mert tényleg egy izgalmas filmet láthattak a moziba aznap.

A főszereplők közül mindenkit kedveltem, Witherspoon és Vergara karaktere is szimpatikus volt számomra - más más módon. 

Másról nem igazán tudok beszélni: szereplők, humor, történet. Ezek megvoltak, és szerintem a film fő elemei ezzel ki is vannak végezve.

Zárásképp tehát mindenkinek ajánlom a Csábítunk és védünk című filmet, ha szeretni egy jót nevetni. Ja igen, és ha nem kritikus.