Gayle Forman: Csak egy nap

Gayle Forman:
Csak egy nap

Végre, végre, egy hónap szenvedés után kiolvastam a Csak egy napot... Jöjjön hát a kritika!

Allysont, a burokban nevelt amerikai lányt érettségi ajándékként a szülei befizetik egy nyugat-európai körútra. Londonban, egy szabadtéri Shakespeare előadáson találkozik Willemmel, a lezser holland színésszel, és azonnal kipattan közöttük a szikra. Amikor a sors másodszor is összehozza őket, Allyson rá nem jellemző módon letér a járt útról, és követi Willemet Párizsba. A szikrából egyetlen nap alatt fellobban a láng… amíg Allyson arra nem ébred az együtt töltött viharzó nap után, hogy Willem elment.

A sorsfordító napot az önmegismerés éve követi: Allyson megszabadul a belé nevelt korlátoktól, hogy megtalálja igazi szenvedélyeit és talán az igazi szerelmet.

Ma rakom ki a kritikát, mert holnap meccsem lesz, nem hinném, hogy akkor erre rá fogok érni.

Rég szenvedtem ennyire egy könyvvel, pedig a Csak egy napban még pozitívum is volt... Csak sajnos negatívum is. Jó sok!

Előre bocsánat a spoilerekért.

Kezdem a borítóval: itt is van rögtön egy jó pont. Szerintem nagyon szép, igényes munka, de ezt említettem már két bejegyzésemben is: az egyik és a másik. A cím, az író neve, maga a kép, a színvilág, minden nagyon találó. Ráadásul még a történethez is kapcsolódik valamilyen szinten.

Tőlem maga a történet három pontot kapott molyon, de legyen azzal boldog, még jószívű is voltam. Kezdjük azzal, hogy a fordító... Hát, szerintem elég silány munkát végzett. Vagy nem is tudom... Pedig Sóvágó Katalin sok-sok könyvet fordított már, de a könyvben voltak annyira furcsa és értelmetlen kifejezések, hogy az már a könyv értékén is változtatott. Vegyük példának a "szájam" kifejezést... Most komolyan, ezt ki mondja így? Sok helyen láttam, hogy mások is felháborodtak ezen a szóhasználaton, de nem is csodálom. Mindig kizökkentett az olvasásból, mikor megláttam ezt a szót. De akár egy idézetet is mutathatok, amiben szintén értelmetlen és szokatlan szóhasználat lép elő: volt ugyebár a művésztanyás jelenet, ami szerintem végig borzasztó módon volt megfogalmazva, de ez, ez a szösszenet a többihez képest is borzasztó: "Kapkodva lélegzem, amikor az ajka végigsúrolja a vállcsontjaimat, megállapodik inni a kulcscsontjaim tavánál, mielőtt felkeresné az inakat a nyakamon." Szerintem értitek már... Nem is papolok tovább a fordításról, ami szerintem ronda volt. Igen, ronda.

A szereplők nem nyertek meg, egyedül Deet és a nagymamát kedveltem meg, valamint Wrent, bár ő elég keveset szerepelt. Dee okos, vicces fiú, ezt nem ragozom tovább. A nagymama pedig érdekes személy volt szerintem, ráadásul van bennem és benne közös tulajdonság is, mégpedig én is folyamatosan veszekedtem volna Allyson anyjával, ha ott lettem volna. Kibírhatatlan, idegesítő karakter volt. Wren érdekes személyiség, tényleg sajnálom, hogy ilyen keveset szerepelt. Willem és Allyson nem nyertek meg.

Aki még nagyon idegesített a drágalátos anyukán kívül, az Melanie volt. Ilyen ember nem létezik! Egyik pillanatban rocker, a másik pillanatban leszbikus, a harmadikban meg újra a régi, és még sorolhatnám.  És igen, ezt Allyson is így nevezte: volt ott Melanie, Mel, Mel 2.0, és egészen - ha jól emlékszem - Mel 4.0-ig folytatódott az unalmas, és értelmetlen sorozat. 

Az alapötlet tetszett volna, de szerintem ki lehetett volna hagyni belőle majdnem 100 borzasztóan unalmas részt, na meg a fordító, aztán ott vannak benne azok az értelmetlen dolgok is, meg az idegtépő karakterek. 

Egyedül az a rész tetszett tényleg, igazán a regényben, amikor Allyson elkezd kutatni Willem után. Ott tényleg olvastam a könyvet, míg a többi részben inkább csak szenvedtem vele.

Az egész könyv azt próbálja átadni, hogy találd meg önmagadat, de nekem ehelyett inkább az jött át, hogy egy lelki problémás lány milyen ostoba dolgokat csinál, anélkül, hogy bárkinek is elmondaná ezt.

Talán elolvasom a következő részt, de akkor is könyvtári példányt, mert nem fogom megvenni, annyit szerintem nem ér.

Ti megpróbálhatjátok elolvasni, nekem nem jött be, de sokaknak igen - biztos túl realista vagyok, vagy nem is tudom...