Federica Bosco: Szerelmem egy angyal

Federica Bosco:

Szerelmem egy angyal

Először is: mindenkinek BOLDOG ÚJ ÉVET! (00:24 van, majdnem fél órát késtem a bejegyzéssel, ajaj..)

A címből rájöhettünk, hogy ez egy angyalokról szóló könyv lesz, kicsit fantasy-s. 

Hát majdnem.

Én is erre számítottam, de egyáltalán nem ezt kaptam. Azért örültem neki!

A történet: Mia tizenhat éves, cinikus, lázadó, határozott, nem fél szembenézni a kihívásokkal, amit az iskola, az osztálytársak és az elvált szülők jelentenek. Viharos a kapcsolata az anyjával, aki mindennél jobban szereti őt, viszont pasiügyekben eléggé hasznavehetetlen.

Mia, amióta az eszét tudja, egy dologra vágyik: hogy bekerüljön a londoni Royal Ballet Schoolba, a világ legnevesebb tánciskolájába. Csakhogy a felvételi vizsga kegyetlen, a tandíj pedig megfizethetetlen egy egyedülálló édesanyának. És csak hogy az élet még bonyolultabb legyen, a lány titokban őrülten szerelmes a legjobb barátnője bátyjába, Patrickba. A fiú annyira fantasztikus és különleges, hogy már-már nem is tűnik egyszerű halandónak, inkább egy angyalra hasonlít.

Mia sosem hitt abban, hogy egyszer minden álma teljesülhet. Arra pedig pláne nem készült fel, hogy amit a sors egyszer már nekiajándékozott, azt el is veheti tőle.

Nyáron a nyaralónkban voltunk, és anyukámék elmentek boltba. Kértem anyut, hogy vegyen nekem egy könyvet, mert otthon hagytam az enyémet. Anya ezt a könyvet hozta... én nagyon örültem neki.

Elég rég olvastam már, ha majd kivégzem a rám váró köteteket, akkor szerintem újra elolvasom. A könyv fő témájának a balett mondható. Én nem szeretem ezt a sportágat, de mégis örömmel olvastam a táncos sorokat is!

Érdekes történet. Mondható egy szokványos tiniregénynek... De mégsem az. Az, hogy Mia nem egy tündibündi tökéletes családba született, számomra rengeteget dob a történeten. Elegem volt már abból, hogy minden tinilánynak tökéletes az élete, és SEMMI problémája nem akad az életben. Semmi. 

Mia viszont nem ilyen. Ezért rendesen meg is küzd az álmaiért, szerintem néha talán túlságosan önző is. Patricket én szerettem, de egyáltalán nem nőtt hozzám annyira, mint valamelyik másik fiúkarakter egy másik könyvből... Túl jófiús. Nina tökéletes példája annak, hogy mennyire meg tud változni egy ember.

A könyv háromnegyednél kezdett egyre komorabbá válni a könyv, de nekem tetszett ez a titokzatos hangvétel. 

A végére EGYÁLTALÁN nem számítottam. Tegye fel a kezét, aki tudta, hogy ez lesz a vége a történetnek! Na, ugye, hogy teljesen kiszámíthatatlan. 

Sajnos még nem volt alkalmam olvasni a második részt, bár már nagyon vágyok rá. A fülszöveg alapján ez sem lesz egy rózsaszín ködbe áztatott része a sorozatnak, aminek még nem tudom, hogy örülnöm kéne-e, vagy nem. 

Szerettem Federica Bosco könyvét, nem túl nyálas, de időnként belefűz egy kis romantikát az olasz írónő, és sok helyen humoros is. Remélem, felkeltettem az érdeklődéseteket, ajánlom mindenkinek ezt a könyvet!