Noble Smith: A Megye Bölcsessége

Noble Smith:
A Megye bölcsessége

Mindenek felett: Elnézést az elmaradásért! 

"Spoilereket" tartalmazhat, habár ez nem egy olyan könyv amit el lehetne spoilerezni, mivel nem egy történetet mond el.

Ebben az okfejtésben, olyan tartalmak vannak, amiket pár olvasó nem fog érteni, ha nem nézi meg a Gyűrűk Urát. Szóval, ezeknek az olvasóknak hozzá tartozik a kritika elolvasásához, hogy felkészítik az elméjüket, és most, megnézik a Gyűrű Szövetségét. A többit ráér később.

Ez az alkotás, nem egy történetet mond el. Hanem egy történetből szűr ki vicces tanulságokat, az író  a saját életéből fűz hozzá, amit Tolkien rajongóként élt ált, és máig is nagyon tiszteli A Gyűrűk Ura és további csodás művek szerzőjét. Utóbbi tény miatt írta meg A Megye Bölcsességét, ami voltaképpen arról szól, hogyan lehetünk tökéletes hobbitok. (Sajnos ez nálam már biztos nem következik be, hogy tökéletes hobbit legyek, mert már egy kicsit túl nőttem a 120 centit, ami hobbitoknál a max. magasság) A Tolkien rajongók biztosan, egyből megértették, ha a Megye bölcsessége, akkor miért pont hobbitok. (Azoknak akik ezt nem értenék: A hobbitok, a Megyében élnek.)

Az író, nagyon jól megmagyaráz egyes részeket a Gyűrűk Urából, rengeteget háttér információt tesz hozzá, amit össze lehet kapcsolni a történettel, így könnyebben megértjük, hogy ki csinált mit és miért. Hozzáad magyarázatokat a tünde nyelvből, és majd lejjebb olvashatjátok melyik a kedvenc fejezetem, ahova egy barna sörös szarvasgomba pörkölt receptet csatolt, egyenesen a Megyéből.

Ez a könyv magyarázza meg a Gyűrűk Ura könyvbeli végét, amit soha nem sejtettem volna, mivel előbb láttam a filmet, és igaz, rendezői szabadság  (ha egyáltalán van ilyen), teljesen más hangulatú a könyv és a film vége, miközben ugyan az.

Vissza a Megye bölcsességéhez, imádtam. Nem egy regény, hanem egy olyan kis bölcselkedés Középfölde felett, ami egy Tolkien rajongónak, mint jómagam, fantasztikus élmény, és még Tolkien sem fordult meg Nyugat-Oxfordi sírjában. (J. R. R. Tolkien végső nyughelyének lelőhelyét is a könyvből nyertem ki.)

Noble Smith, avagy az írónk, olyan címeket rendelt hozzá a fejezetekhez, amiken néha „órákig” röhögtem, ezek közül a kedvencem: „Egyél mint egy Borbak, igyál mint egy Tuk” Ja woll! Tudni illik, apró barátaink, a hobbitok, nagyon lassan esznek, napi 6 étkezés keretében ( reggeli, második reggeli, ebéd, uzsonna, tea, vacsora), hogy kiélvezzék az ízeket. Ekkor bebizonyosodott, hogy igaz, szeretek mezitláb szaladgálni, és a könyv hátuljában lévő Hobbit-teszt tökéletesen kinyilvánítja hogy én egy szuperhobbit vagyok, rettenetesen gyorsan eszem, szóval ennyit erről.