A lázadó

A lázadó

Nagyon vegyes érzelmekkel fogok nekivágni ennek a kritikának...

A lázadó emeli a tétet: Tris (Woodley) szövetségeseket és válaszokat keres a futurisztikus Chicago romjai között. Négyessel (James) együtt menekülniük kell a műveltek csoportjának hataloméhes vezetője, Jeanine (Winslet) elől. Az idővel versenyt futva Trisnek rá kell jönnie, hogy családja milyen titok miatt áldozta fel életét és miért próbálja meg a műveltek vezére megállítani őket mindenáron. Múltbeli választásai kísértik, de megtenne mindent azért, hogy megvédje szeretteit. Trisnek Négyessel az oldalán lehetetlen feladatok sorával kell szembeszállnia, hogy feltárja a múlt igazságát.

Még nem olvastam ki a könyvet - bevallom, ritkán csinálok ilyet, de feladtam... Elolvastam a negyedét, és annyira hihetetlenül untam, hogy inkább nem olvastam tovább, mert még el akartam olvasni egy könyvet a kötelező regény előtt. Hozzátartozik, hogy beleolvastam a közepébe, majd a háromnegyedébe, és mivel ott sem találtam semmi izgalmasat, inkább nem szenvedtem vele. Majd később, ha nem lesz olvasnivalóm. De most beszéljünk a filmről.

Nem csodálom, hogy Robert Schwentke átvette a film rendezését Neil Burgertől, ugyanis Schwentke jó az akciófilmekben: vegyük példának a Red-et (hű, de imádom azt a filmet...), és A lázadóban igencsak sok volt az akciójelenet. 

Shailene Woodley szokás szerint csodálatos. Egyre jobban megszeretem, eddig minden filmben, amit láttam tőle, a maximumot nyújtotta, teljes átéléssel. Bár valljuk be, mikor a filmben kitörte az üvegfalat, és lassítva mutatták az egészet, nagyon röhejes fejet vágott. Valamint Theo James is még mindig hihetetlenül jó pasi jó színész.

Maradjunk még kicsit a karaktereknél, csak most a filmben alakított szerepre gondolok, nem a színészi teljesítményre. Hadd idézzek egy szösszenetet A Beavatott könyvkritikámból: "A kedvenc szereplőm Négyes, Eric és Uriah. Furcsa, ugye? De Négyest nem lehet nem szeretni, Ericet meg én szeretem nagyon, nem tudom miért. Uriah pedig csodálatos." Négyest még mindig nem lehet szeretni. Eric... Eric ebben a részben elásta magát a szememben. Még mindig menő, és tetszik maga a szerepe, *spoiler* de az, hogy megölte azt a kislányt... Szerintem ez már kicsit sok. Sőt, nagyon. *spoiler vége* Uriah viszont egyre csodálatosabb, és végre a filmben is lett szerepe! Eddig mindig hülyének néztek azok, akik csak a filmet látták, mikor kijelentettem, hogy a kedvenc karakterem Uriah. Most már legalább nagyjából érteni fogják, bár én akkor is "Urijáh"-nak fogom hívni, nem "Jurájöh"-nek, mint a filmben. Valamint Calebet sem "Kéleb"-nek fogom hívni... 

Aztán ebben a részben nagyon megszerettem Petert, itt ő volt a humoros k*cs*g (már bocsánat), akiket én általában szeretni szoktam.

Az akciójelenetek tetszettek, bár szerintem nagyon hosszúra lett nyújtva az egész... Két óra! Egy perc híján két óra! Alig bírtam egy helyben ülni ennyi időt. Szerintem rövidebbre is meg lehetett volna csinálni ezt az egészet. Talán eseménydúsabb lett volna - bár szerintem csak én hiányoltam ebből az akciófilm-szerű disztópiából a történést, de mindegy. Tulajdonképpen nem volt nekem bajom ezzel a filmmel. Sőt.

Sok helyen olvastam, hogy nehéz megérteni a történetet. Én csak a könyv elejét olvastam el, szóval nincs sokkal nagyobb előnyöm, de én maximálisan követni tudtam a cselekményt.

Utána persze jött mindenki, hogy "persze, pont Trisnek, a főszereplőnek kell megoldania a nagy problémát", de könyörgöm, ezek nem véletlenül vannak így! Vegyétek úgy, mintha ezek megtörtént esetek lennének. Mármint minden film egy létező történeten alapulna. Aztán valaki filmet forgatna belőle. Ugye, hogy kevesen - sőt - tennének főszerepbe egy olyan személyt, aki az egész cselekményben semmi szerepet nem vállal. Mindenki a fontos karaktert rakná a főszerepbe. Gondolkodjatok így... és akkor valószínűleg megértitek, miért Tris a probléma megoldója. 

Így a kritika végére már én is kicsit lázadónak érzem magam, annyit tiltakoztam mások véleménye ellen. No mindegy, ha van két órátok, és van hangulatotok végigülni ez idő alatt egy filmet, akkor ajánlom A lázadót!

Utóirat: szerintem ez lett életem legfurcsább kritikája. De előre szóltam!