Stephanie Perkins: Anna és a francia csók

Stephanie Perkins:
Anna és a francia csók

Sziasztok!

Tudom, ezer éve nem volt bejegyzés, és sajnálom is... De nem volt ihletem, meg hát ugye tanulnom is kellett. De mostanában olvastam rengeteg jó könyvet, és most ezek közül is a legjobbról fogok írni. Jöjjön hát az Anna és a francia csók!

Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába – egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes… lenne, ha nem volna foglalt. De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat törnek maguknak. Vajon a szerelmes majdnem-ek éve a hőn óhajtott francia csókkal ér véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig és megolvasztja a szívünket.

Párizs

Aki ismer, tudja, hogy nagyon nem vagyok romantikus történetek kedvelője. Inkább olvasok egy fantasyt, egy disztópiát, valamit, de a romantikus könyvekkel valahogy mindig megszívom. Okés, ott volt az Elakadó lélegzet is, az is szerelmes volt - valamennyire -, és mégis szerettem, de nagy mértékben nem tudnám elviselni a romantikus könyveket: főként, ha Csak egy nap szinten vannak... Soha rosszabbat annál!

De most nem Gayle Forman "remekművéről" beszélek, hanem egy tényleg, igazán remek műről. A regényt elsőre jogosan ítélheti meg az ember egy nyálas, rózsaszínfelhőbe bújtatott csöpögésnek, Én is beleestem ebbe a csapdába, viszont sok ismerősöm mondta, hogy milyen vicces ez a könyv, én pedig az iskolaidő kezdete környékén nagyon vágytam egy humoros regényre, tehát meg is rendeltem a Könyvmolyképzőtől az Anna és a francia csókot.

A cselekmény rendkívül pörgős, izgalmas, annak ellenére, hogy az alapfelállás ugye bár: főhősnőnket, Annát a szülei Párizsba küldik, hogy utolsó iskolás évét egy franciaországi kollégiumban töltse. Anna persze kiakad, és már indulás előtt is leszögezi, hogy neki ehhez az utazáshoz semmi kedve - persze ez édesapját hidegen hagyja. Mikor Anna letelepszik az iskolában, és anyukája is otthagyja, végképp eluralkodik rajta a pánik, hogy ő most tényleg egyedül van Párizs közepén az igencsak csekély, mondhatni, nem létező francia tudásával és nulla ismertséggel? Persze mint a címből és a borítóból is kikövetkeztethető (sőt, a fülszövegből is), Anna Párizsban megismerkedik többek között Étienne St. Clairrel, akivel azonnal közös baráti társaságba kerül, rögtön szimpátia alakul ki közöttük, tehát minden jól alakul, csakhogy a fiúnak barátnője van, ez a helyzet pedig természetesen sok konfliktust szül. Tehát a koncepciót tekintve a regénynek 384 oldal szenvedésnek és picsogásnak kellett volna lennie, de koránt sem az lett! Vicces, könnyed, de mégis elgondolkodtató, jól visszaadja az adott témákat, és mindezeket szerethető karakterekkel. 

A főszereplővel, Annával nagyon könnyen lehetett azonosulni. Egy talpraesett, vicces, szerethető karakter, akinek - számomra - mindössze egy idegesítő tulajdonsága volt: azzal viszont nagyon felidegesített. Mégpedig, hogy szerintem sokszor nagyon igazságtalanul és hülyén viselkedett St. Clairrel. Persze ezt most valószínűleg Étienne iránti szeretetemből való elfogultság mondja belőlem... Hiszen Annának sem lehetett könnyű. Közte és a fiú között nagyon mély, erős barátság keletkezett, a fiúnak pedig barátnője volt egészen sokáig, tehát megértem, hogy ő sem tudta, hogy hogy álljon a helyzethez. St. Clairt mint mondtam, IMÁDOM. Ő is bekerült a kedvenc fiúszereplőim listára, de nem a 20-25 emberből állóra, hanem arra, amin rajta kívül mindössze öt karakter van. Érdekel, hogy kik? Nem? Akkor is elmondom!:D Archer Cross - Hex Hall, Finn Masterson - Időhurok, Evan Mathews - Elakadó lélegzet, Phoenix - Embrace, III. Richard Campbell Gansey - Hollófiúk. És Étienne St. Clair az Anna és a francia csókból, amihez annyit tudnék hozzáfűzni, hogy...

Mindenki olvassa el, annak, aki szereti a romantikus regényeket, azoknak kötelező, de akik nem szeretik (mint például én), azoknak pedig csak ajánlani tudom, ugyanis nekem is meghozta a kedvemet a műfajhoz! Imádtam, köszönöm Stephanie Perkins... 10/10!