Kerstin Gier: Rubinvörös

Kerstin Gier:
Rubinvörös

Sziasztok!

A mai napon az Időtlen szerelem trilógia első részéről hozok egy értékelő bejegyzést.

Olykor tényleg nagy terhet jelent egy rejtélyekkel teli családban élni. A 16 éves Gwendolyn legalábbis meg van győződve erről. Amíg egy napon egyszerre – mint derült égből a villámcsapás – a 19. és 20. század fordulóján nem találja magát, és világossá nem válik számára, hogy ő maga a legnagyobb rejtély a családban. Amit viszont még csak nem is sejt: az időutazások alatt kerülendő a szerelem. Mert ettől aztán tényleg a feje tetejére áll minden!

Kerstin Gier bestseller-szerző utánozhatatlan érzékkel kelti életre a legcsodálatosabb érzést a világon!

Éld át te is Gideon és Gwen kalandjait, akik szerelmükkel áttörnek az idő korlátain!

saját kép - egy kedvenc részletem a regényből 

Már egy hónap is eltelt azóta, mióta kiolvastam Kersin Gier Időtlen szerelem trilógiájának első részét, most pedig már a Zafírkéknél tartok, tehát nem biztos, hogy minden kis részletre emlékezni fogok. De jöjjön most maga az értékelés.

Gwendolyn egész életében - az eddig megélt 16 évében - abban a tudatban volt, hogy unokatestvére, Charlotte örökli a családban az időutazó gént, hiszen családja is ezt mondta neki, valamint Charlotte-ot képezték ki arra, hogy mit tegyen, ha egyszer csak a múltban találja magát. Gwendolynnaal pedig senki sem törődött. Aztán főhősünk egyszer csak azt veszi észre, hogy időutazott.

Tudni kell rólam, hogy megőrülök az időutazós regényektől. Időfutár, Időhurok stb... Egyszerűen szerintem ez egy kimeríthetetlen téma, és annyi elképzelés van róla, hogy bárki mondja el, az csak érdekes lehet. Némi túlzással. 

Ebből adódóan tehát hihetetlenül vártam már ezt a könyvet. Sokszor mentem azzal az elképzeléssel könyvesboltba, hogy "na most már tényleg megveszem a Rubinvöröst", de valamiért mégis mindig elmaradt. Vagy nem volt, vagy találtam valami mást... De aztán végre elérkezett az a pillanat, mikor megvettem. És nagyon áldom azt a napot, a mai napig is.

A regény tökéletes egy könnyed, nyári napra. Könnyed, vicces olvasmány, de mégis van története. Nem fogsz belegabalyodni a sztoriba, de azért késztet némi gondolkodásra. 

A cselekmény rendkívül rövid idő alatt forog le, lassan is indul be a regény... Mondhatni, az első rész egy 334 oldalasra nyújtott prológus, de Kerstin Gier stílusa már ott is olyan magával ragadó és érdekes, hogy mégsem unod a regényt olvasás közben.

A másik pedig a karakterek. Annyira megkedveled a szereplőket, mindet, egytől-egyig, hogy már csak miattuk is várod azt, hogy végre leülhess, és olvashass. A főhősünk, Gwendolyn szemszögéből olvashatjuk a regényt, tehát mint a mostani ifjúsági, YA-könyvek ez is E/1-ben játszódik. Sokszor volt kihangsúlyozva (oké, bevallom, lehet, hogy a Rubinvörösben nem, de a Zafírkékben már minden 5. oldalon tuti - bocsánat, egybefolyik kicsit a két kötet), hogy Gwendolyn nem a legokosabb szerzet. Igen, lehet hogy nem a legműveltebb főhős, akiről eddig olvashattunk, de olyan humoros és olyan jó olvasni, hogy párbeszéd közben miket gondol a beszélgetőpartnerről, hogy senki nem foglalkozik azzal, hogy meglehet, a lány IQ-ja nem Stephen Hawking-magasságú. 

Gideon pedig... Hát, mit mondjak? Ebben a kötetben még nem volt a kedvencem. Azt hiszem, ehhez kevés volt az amúgy is rövid regényben lévő kevés szerepe. Jó, nem volt kevés szerepe, de én azért jobban meg akartam volna ismerni. Alapból szimpatikus, és úgy érzem, hogy a trilógia végén már azt fogom gondolni, hogy basszus, miért nem kaphatok még többet Gideon de Villiersből?, de egyelőre még csak jó-főszereplő-pasi kategória, és nem meghalok-érte titulusú. Viszont... Attól függetlenül, hogy Gideon és Gwendolyn mindketten jó karakterek, de azért nem a legjobbak, egyben, úgy, mint GWENDOLYN ÉS GIDEON, vagy GIDEON ÉS GWENDOLYN, fantasztikusak!!!! Imádom. Már az első részben, az első párbeszédüknél is imádtam őket. Külön jók, jók, de nem a legjobbak. Egyben viszont nem bírom hangsúlyozni, hogy mennyire jók! Imádom a... a... Gwendeon.... Gideolyn... Ahj, Kerstin Gier, nem tudtál volna normálisabb neveket adni a főhőseidnek? Na mindegy.

Van még egy szereplő, akit ki kell emelnem, ő pedig Leslie Hay, Gwendolyn barátnője. Végre nem egy olyan legjobb barátnő, akit csak úgy odapakoltak a főhős mellé, hogy "nesze, legyen neked is egy LB-d, aki csak úgy ott van melletted, meg néha hozzáfűz valamit a beszélgetéshez". Leslie sokkal határozottabb szereplő, mint Gwen. Én nagyon kedveltem őt. Ő az új kedvenc női mellékszereplőm!

Összességében tehát annyit, hogy valóban nagyon ajánlom azoknak ezt a regényt, akik szeretik a könnyebb, viccesebb, aranyos, kicsit szerelmes, időutazós könyveket! Én nagyon szerettem.