 |
| Karen Akins: Időhurok |
Sziasztok!
Karen Akins: Időhurok című regényét szeretném most bővebben kibeszélni! Nem hallottál még róla? Ó, sebaj, nem vagy vele egyedül! De mondok pár indokot, amiért ne ikszeld ki az oldalt: nézd a borítót! Ugye, milyen szép? Erre bővebben is kitérek majd a bejegyzésben. Időutazós történet, de nem szokványos, ugyanis a 23. században játszódik, és az idő, ahová visszamennek a karakterek, az a 21. század. Rejtély! Igen, a fő szála egy rejtély. És... Finn Masterson! Miatta már biztosan megéri. Valamint itt van még a fülszöveg is:
A tizenhat éves Bree Bennis olyan iskolába jár, ahol az időutazás kötelező tantárgy, és szó szerint veszik a történelmi kirándulásokat. Miután háromszor is kudarcot vall a XXI. századba tett félévi küldetésén, mert véletlenül túszul ejt egy fiút, már az ösztöndíja forog kockán.
Amikor visszaszökik a múltba, hogy hallgatásra bírja a fiút, nem megy elég messzire: Finn közben három évvel idősebb lett, ráadásul meg van róla győződve, hogy szerelmesek egymásba Bree-vel, vagyis a lány jövőbeli énjével, aki közel sem tartja olyan elviselhetetlennek. Még tovább bonyolódik a helyzet, amikor Bree akaratán kívül magával viszi Finnt a XXIII. századba, majd rájön, hogy valaki üldözi, aki nem csak őt akarja tönkretenni, hanem a múltat, a jelent és a jövőt is.
Kezdem akkor a borítóval. Nekem nagyon tetszik, a színek a legjobbak benne, de még a lány is találó rajta, én teljesen így képzeltem el Breet. Viszont az eredeti borító (lásd: a képen) talán egy fokkal szebb, bár ha azzal adják ki, lehet, hogy soha nem olvasom el, ugyanis... Hehe, érdekes történet, bocsánat, hogy eltérek, de most elmesélem, miképp is került hozzám ez a regény. Anyukám egyik munkatársa, aki történetesen férfi, és valahol a 30-as évi körül jár, szóval, ő is szeret olvasni, és szinte mindenevő, egyedül a romantikus könyveket nem kedveli. Viszont egyszer az Időhurok is a kezébe akadt, és megvette, elolvasta, majd ajánlotta Anyunak, aki épp nekem keresett gyereknapi könyvajándékot, hiszen a munkatárs tudja, hogy én is könyvmoly vagyok. Na igen, de ha az eredeti borítóval jelent volna meg a könyv, nem hiszem, hogy a romantika-ellenes ismerősöm egyáltalán a kezébe vette volna. Tehát ebből a szempontból nagyon jó a változtatás!
Olvasás közben rengeteg kérdés merült fel bennem, hogy ez meg ez miért van, és aztán a végénél, mikor az egész történet a tetőpontra hágott, minden kitisztult. Persze, molyon is olvastam, hogy kicsit bonyolult a világa, de szerintem épp ezért jó, mert látszik rajta, hogy nem összecsapott regény. Ezen túl persze voltak benne fordulatok is, dögivel. Néha tátott szájjal bámultam a könyvre - leginkább a végén, hiszen mint említettem, ott indul be a történet.
Ez nem azt jelenti, hogy a regény alatt bármikor leült volna a sztori: végig pörög. De mégis a végén van az extravaganza (milyen szavakat használok már...).
A szereplők: nem volt különösebben olyan karakter, akit elejétől-végig utáltam volna, hiszen ott van a fő szála a cselekménynek, a rejtély. Ebben pedig nagy szerepet játszott az igazgató és az egyik tanár, akiknek az egyikük pozitívből-negatív, a másik negatívból-pozitív változáson megy keresztül. De ott volt Bree és Finn! Imádom ezt a kapcsolatot, főleg az időutazásból fakadó furcsa szerelmi szálat. Finn felkerült az álompasi listámra is, hihihi. Mutatok egy idézetet például a párostól:
– Mekkora esély van rá, hogy megvan benned az ugrógén, és a nyúlványaid gond nélkül vissza tudnak szinkronizálodni a XXI. századba? – kérdeztem.
– Cukin mozog a szád, amikor olyan dolgokat mondasz, amiből nem értek semmit.
Szerettem a könyv humorát. Nincs teleszórva erőltetett poénokkal, mint... khm, mint egyes magyar íróknak a gimnáziumról, fesztiválról, szilveszterről, énekesi karrierről szóló regényeiben. Ha értitek. Bár nincs ezen mit érteni. Hiszen ez csak egy ártatlan felsorolás volt. Nincs ennek semmi célzással felérő ereje. Dehogy!
 |
| Időutazás |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése