Agymanók

Agymanók

Húha, most eléggé szégyellem magam...

Megígértem, hogy hétfőtől-csütörtökig sokat blogolok, ehhez képest egy bejegyzést sem hoztam. Sajnálom, tényleg! De most nagyon nyár van :D, én pedig elég nehezen tudok időt szakítani a blogolásra, de természetesen ősztől újra minden a régi kerékvágásba kerül, és most is igyekszek posztolni, amikor csak tudok!

Gondolom feltűnt nektek is, hogy Anna Guns nem blogol már, egészen pontosan június 15. óta, akkor is Egy elkésett kritikát hozott. Egyébként azelőtt május 15-én volt aktív, akkor is Egy elkésett kritikát hozott. Az utolsó rendes posztja tehát április 27-re vezethető vissza. Az indok egyszerű, állítása szerint kiment a fejéből a  blog, és ideje/anyaga sem volt. De vissza fog térni!

De én továbbra is itt vagyok, amikor tudok, és igyekszek sűrűn frissíteni a blogot! Most következzék egy animációs filmkritika, avagy az Agymanók ajánló!

A tinédzserkor gyakran döcögős és akadályokkal teli. Nincs ez másként a fiatal lány, Riley esetében sem, akinek csendes, kertvárosi élete a feje tetejére áll, amikor édesapja a nyüzsgő San Franciscóban kap munkát. Mint mindannyiunkat, Riley-t is az érzelmei vezérlik - ők Derű, Bánat, Harag, Majré, Undor. Az érzelmek a Riley agyában található Központban laknak, mindennapi munkájuk során pedig azon dolgoznak, hogy a lányt átvezessék a mindennapok kihívásain. Ahogy Riley az érzelmeivel küzdve próbálja megszokni San Franciscót, a Központban kitör a káosz. Bár Derű, Riley elsőszámú és legfontosasbb érzelme megpróbálja a dolgok pozitív oldalát láttatni, összetűzésbe kerül a többi érzelemmel, akik másként vélekednek arról, hogyan kell viselkedni egy új városban, egy új otthonban és egy új iskolában.
Egy osztálytársammal, egyben egyik legjobb barátnőmmel néztem meg a filmet, hirtelen felindulásból... Igazából szívesen néztünk volna mást, de igazából ez volt az egyetlen, amit én nem láttam/néztem meg mással/nem nézek meg mással. Persze volt olyan is, ami egyszerűen nem érdekelt, így hát az Agymanókat néztük meg.

Szerintem a filmplakátot elnézve sokan jogosan gondolhatják, hogy egy elég bárgyú filmet tisztelhetünk az Agymanók személyében. Ők nagyot tévednek!

Az alapfelállás az, hogy az agyunkban kis lények vannak, mindegyikük egy-egy tulajdonsággal: ott van Derű, Bánat, Harag, Majré és Undor. Ennyi, ez az öt érzelem uralkodik bennünk - a történet szerint. Már itt elkezdett furcsává válni a film számomra, hiszen az embert nem ez az öt érzelem vezérli. Persze, rá lehet fogni, hogy ezek a főbb érzelmek, de szerintem azért igen csak hiányos ez a paletta...

A történet úgy folytatódik, hogy Bánat csinál valami hülyeséget Riley emlékezetében, egészen pontosan a főemlékekkel, erre Derű meg akarja oldani, hiszen Derű a túlbuzgó, idegtépő, idióta, pattogós manó, vagy mi a szösz, akit legszívesebben felpofoztam volna (na jó, nem, de értitek). Erre természetesen bajba kerül a két... izé, a film pedig arról szól, hogy meg akarják ezt oldani - a mondanivalója persze egész, más, tulajdonképpen a felnőtté válás kezdetét akarja átadni, szerintem egész hitelesen, legalábbis egy animációs filmhez képest határozottan hitelesen!

Maga az elgondolás egyébként aranyos és érdekes, hogy az agyunkat kis manók vezérlik, akik mind egy-egy tulajdonságok, de nekem valamiért mégis hiányos ez a rész is.

Elég vicces, hogy itt megy mellettem az Agymenők, miközben én Agymanók kritikát írok...

A film egyébként szerintem nem a célközönségnek való: egy 5-6 éves gyerek valóban nem fogja megérteni ezt a történetet, ezt minden Agymanók kritikában olvashattam - és én is teljesen egyetértek vele, már a moziban is ezen gondolkodtam, mikor hallottam egy mögöttem ülő 6 éves gyereket, hogy "Anya nyisd már ki a chipset, unatkozok." -,  itt van a kedvenc megfogalmazásom: "És miért nem ajánlom a filmet egy ötévesnek?  Mert nem értene belőle semmit, legfeljebb annyit, hogy valami hátizsákot akar vinni valahova az a sárga lány a szomorú kékkel meg egy cuki elefánttal." 

A filmnek lesz második része, ha minden igaz. Én azt igazából, várom... Ugyanis szerintem a film vége volt a legjobb, amikor több ember/állat agyába is betekintést nyerhettünk, többek között az anyuka, az apuka és egy kutya fejébe. Az anyuka agyában egyébként a Bánat, az apáéban pedig a Harag ül a vezető szerepben. Ez elég érdekes...

Hát, elég vegyes érzelmek vannak bennem a filmmel kapcsolatban, a legtöbben az év rajzfilmjének tartják... Engem annyira nem fogott meg, persze lehet, hogy azért, mert nincs pszichológiai tudásom - ugyanis a legtöbben erre fogják, hogyha valaki nem érti meg a filmet. Hát, jó. Nekem inkább csak idegesítő volt, hogy a filmben körülbelül 16-szor lett volna meg a megoldás, csak az UTOLSÓ PILLANATBAN mindig történt valami. Ezen én mindig kiakadok, és nálam ez általában beárnyékolja a film pozitívumait is...