Leiner Laura: Illúzió

Leiner Laura: Illúzió

Sziasztok!

Magyarázkodjak, vagy ne? Csak mert szerintem felesleges. Abból kifolyólag pedig, hogy ti erre most nem tudtok válaszolni, így nem fogok magyarázkodni, miért hagytam ki jó három hónapot.

Bexi – civil nevén Budai Rebeka – második albumának sikere, egy londoni út és a Nagy Márkkal való el sem kezdődött kapcsolatának vége után hirtelen elveszti a talajt a lába alól. Geriben csalódnia kellett, Márk szóba sem áll vele, de talán a zenei sikertelenségtől rendül meg leginkább. Szerencsére még mindig mellette áll a családja, valamint Anti, Evelin, Körte, az agyontetovált menedzser, és a Fogd be Aszád vérbeli trolljai. Így a szakmai és magánéleti mélypont sem tarthat sokáig…

Nagyon úgy tűnik, Leiner Laura védjegye a sorozatainak harmadik részét letargikus hangulatba öltöztetni. A Szent Johanna Gimi - Egyedülje is szomorú, borongós hangvételű volt, és habár az Illúzió nem végig, de az első néhány fejezetben szintén elég "nyomasztó" volt (bár ez a kifejezés nyilván nem helytálló, hiszen mégis egy ifjúsági regényről beszélünk, ráadásul egy Leiner Lauráról, amire sok mindent lehet mondani, de azt semmiképp, hogy nyomasztó). Hiszen mint már a fülszövegből is kikövetkeztethető volt, főhősünk mind magánéleti, mind karrieri mélypontján csücsül. 

Sokan írták, hogy nekik csalódás volt ez a kötet, és itt kezdtek végleg kiábrándulni LL stílusából. Én pont nem így voltam ezzel,

Nekem kellemes meglepetés volt az Illúzió. Ebben a részben végre megint önfeledten tudtam nevetni a poénos szituációkon, ugyanis az első két kötetben kicsit erőltetettnek, már kínosnak éreztem a vicceket.

A szereplők is sokat fejlődtek szerintem, vagy legalább megismertük több arcukat is. Oké, kivéve Márkét, aki számomra ebben a részben már túllőtt az egészséges egoizmus határain. Értem én, hogy ez Nagy Márk, ő ilyen, így kell szeretni - és szeretem is -, de azért ha belegondolunk, a való életben nem biztos, hogy el tudnánk viselni egy 0-24-ben így viselkedő embert.

Beki a legjobb főszereplő Laura eddigi összes regényében. Még mindig. Talán néhol már túl jó. Mármint komolyan, Beki néha annyira "önfeláldozó" tetteket visz véghez, amiket én szerintem nem biztos, hogy ilyen könnyedén megtennék. 

A "Berken" kívül - köszönjük, Aszádék! - még Evelint emelném ki. Ő egy tökéletes mellékszereplő. Beki mondta is, hogy ő nagyjából az egyetlen barátnője. "Ex-Lexi" pedig szerintem hiba nélkül tölti ki Beki életében ezt a személyt.

Eddig viszont szinte csak dicsértem a regényt, muszáj egy kicsit szidnom is! Kezdjük azzal, hogy eszméletlen idegesítőek Laura "elővetítései", mint például "de akkor még semmit sem sejtettem", vagy "akkor még azt hittem, ennél már nem lehet rosszabb... Mekkorát tévedtem!" stb. Ha valaki csak így tudja fenntartani az izgalmat, hogy ne tedd le a regényt olvasás közben, akkor az már rég nagy baj. Valamint ehhez az "érdekfenntartós" részhez kapcsolódik még az idegesítő függővég. 

Vannak olyan regények, amelyek szintén cliffhangerrel rendelkeznek, de azok mégsem olyanok, hogy már nem is várod a következő kötetet, hanem inkább szidod még saját magadat is. Viszont a Bexi-sorozat eddigi összes része annyira idegesítő lezárással büszkélkedhet, amivel nem sok más könyv!

Ezeket a folyton fennálló problémákat, mint a karakterek és a szituációk eltúlzása, a folyamatos előrevetítések és a szörnyű függővég kellene kiiktatni valahogy a következő kötetekre nézve, és akkor (még) bátrabban tudnám kijelenteni, hogy a Bexi-sorozat Leiner Laura fénypontja.

Összegzés

Kedvenc karakter(ek): Beki, Evelin, Körte, Nagy Márk

Legkevésbé kedvelt karakter: Pí

Kedvenc jelenet: a vetélkedő, illetve a csoportos korcsolyázás

Borító: 10/5 - az eddigi legrosszabb Laura borító

Történet: 10/9 - persze vannak hibák, de élvezhető, könnyed sztori