Az első dolog ami feltűnhetett: késtem le egy napot.
A második: nincs szerző.
A harmadik: két cím van megemlítve.
A negyedik: most filmről kellene írnom, de ezek bizony könyvek.
Igen. Az elsőnek az oka egyszerű: lásd negyedik pont. A másodiknak még egyszerűbb: nem szeretném, ha a bejegyzés címében összesen 7 szerző lenne feltüntetve... Ugyanis az első részt három, a másodikat négy író írta.
A harmadik szintén egyszerű: gyorsan elolvastam ez első két részt, ezért inkább egybe hozom a kritikát.
A negyedik.. Az már kicsit bonyolultabb. A helyzet az, hogy egy filmet se néztem mostanában. Viszont könyvekkel pluszban vagyok, sok könyvről nem írtam még, amit már elolvastam. Ezért úgy döntöttem, hozok most egy könyvet, és a következő lesz a film. De kárpótlásul kettő könyvet hozok.
Először is, elég hiányos lesz ez a kritika, de egyrészt szorít az idő, másrészt pedig szeretnék spoilerezés nélkül mesélni nektek erről a két könyvről.
A körző titka
"Hanna nemrég költözött Budapestre, minden szokatlan: új lakás (egy hetedik kerületi gangos bérház), új iskola (a Sigray), új tanárok, és persze új osztálytársak.
Ha ez még nem lenne elég: úton-útfélen egy fura öregemberbe ütközik, megbolondul a számítógépe… és az egésznek valahogy köze van ahhoz a rozsdás körzőhöz, amit az utcán talált.
Vajon miért kell mindenkinek ez a körző? Mit akar vele kezdeni Sándor, a vén ócskás, és miért nem tud Hanna sem megválni tőle? És mi köze mindennek Bécshez, a Sakkozó törökhöz és Bujdosónéhez, a töritanárhoz?
A rejtélyek kinyomozásában segít Hannának Zsófi, a szuperokos szegedi barátnő, és Tibi, a kicsit lassabb eszű, de hűséges osztálytárs. A kalandok szüneteiben pedig arra is van idő, hogy barátságok szakadjanak meg és szülessenek újjá, no és persze szerelmek is szövődnek…
A Gimesi-Jeli-Tasnádi-trió rádiójátéka végre regényformában is!
Letehetetlen, izgalmas, vicces, mai!"
Nehéz úgy írnom erről a könyvről, hogy már olvastam a második részt. Ugyanis, ha nem olvastam volna, akkor egyértelműen mondtam volna, hogy ez hihetetlen jó könyv, csak egy valamit sajnálok: hogy túl erős az első rész. Túl jó. Sose szeretem az ilyet, mert az őrületbe kergetnek a sorozatok, amelyek köteteinek színvonala egyre csökken... De így, hogy tudom, milyen a második része, már nem mondok ilyet.
Rég nevettem ilyen felszabadultan és ilyen sokat egy könyvön. Volt benne olyan poén, ami után fogtam a könyvet, leraktam, és megvártam, míg abbahagyom a nevetést.
Az első kötet egy hét volt számomra, ami azért iskolaidőben szerintem egész jó arány.
A szereplőkről annyit, hogy az én kedvencem Sándor volt! Mármint, az első részben.
Nagyon eseménydús, folyton pörögnek az események. Meg persze nem utolsó sorban sok ismeretet is ad, Kempelen Farkasról, a jakobinusokról, és még sok más dologról, amit én nagyon szerettem ebben a könyvben. De tulajdonképpen... Ez a négy szó: "Letehetetlen, izgalmas, vicces, mai" tökéletesen jellemzi ezt a kötetet!"
A királynő palástja
(Igen, a fülszöveg elég nagy spoiler, tehát ha még nem olvastad az első részt, de szeretnéd, akkor a fülszöveget ugord át, és térj az én ajánlásomra)
„Nem emlékszem az utazásra. Az utolsó kép, ami megmaradt, hogy behúzom a mattot a sakktáblán, aztán minden elsötétül…”
Hová tűnt Hanna? Mindenki őt keresi. Zsófi és Tibi egész nyáron nyomok után kutat, de mikor nem jutnak eredményre, kénytelenek bevonni az okostojás Ervint és Bulcsút a keresésbe. Sőt, még az a nyávogós Edina is rájuk akaszkodik, a mitugrász Szabikáról nem is beszélve. De nem elég, hogy meg kéne találni Hannát, még az üldözőket is le kell rázni! Hanna eltűnése és az időgép ugyanis a Felemásszemű fantáziáját is megmozgatja. Ráadásul a rendőrség is sejti, hogy Tibiék többet tudnak, mint amennyit elárulnak. De Hannának sem sokkal könnyebb az élete a 18. században. A varázsfuvola próbáiba csöppenve (ezúttal az igaziba!) a színházban inaskodik, Mozart után kajtat a kocsmákban, sőt előbb -utóbb megtanulja, mi is az a kiskacaj. Senki sem az, akinek látszik. Sem Bécsben, kétszáz évvel ezelőtt, sem Budapesten, 2012-ben. Vajon ki a barát, és kitől kell tartani? Mindenki gyanús…
Szövevényes, kalandos, vicces! 12 éven felül mindenkinek!"
Hűha, bánom, hogy molyon 5 pontot adtam A körző titkára - bár annyit érdemelt -, mert ez sokkal jobb volt, mint az első rész, és sajnos az öt pont a maximum.
A feléig úgy gondoltam, hogy ez bizony unalmas. Már azt hittem, be fog következni a sejtésem, miszerint a sorozat részei egyre rosszabbak, és rosszabbak lesznek... De mégsem. Onnantól számomra úgy beindultak a történetek, hogy csak kapkodtam a fejemet ide-oda.
A humort továbbra is megtartotta a történet.
Ez a könyv, hát, három hétig tartott. Ez azért nem rövid idő, de sosem tudom megérteni azokat, akik hetente 4-5 könyvet olvasnak el. Nekem a tanulás, az edzések, a zenei különórák stb. mellett nincs sok időm olvasni, inkább csak estefelé. Na mindegy, ez most igazán nem ide tartozik. Szóval, ugorjunk inkább a szereplőkre.
Ebben a kötetben új kedvenc szereplőt avattam - talán azért, mert Sándor ebben a könyvben alig tűnt fel -, mégpedig Bulcsút. Szokásomhoz híven nem a főszereplőt kedveltem meg, hanem egy mellékszereplőt. Komolyan, valahogy a főszereplőkkel mindig vagy bajom van, vagy egyszerűen kevésbé kedvelem, mint egy-két másik szereplőt, de olyan, hogy a főszereplő legyen a kedvencem, még sose volt (ezt a mondatot inkább el sem olvasnám egybe...).
Zárásképpen annyit, hogyha valaki egy mai, vicces, kicsit sci-fi-s kalandregényt szeretne olvasni, vagy csak kikapcsolódni, és sokat nevetni, akkor válassza az Időfutár sorozatot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése