| Suzanne Collins: Az Éhezők Viadala |
Ezt küldöm azoknak, akik 21:12 -kor szeretnek kritikát olvasni.
Rossz szokásomhoz híven, előbb láttam a filmadaptációt, mint
hogy elolvastam volna ezt a művet.
A regény sorozat első kötete, tényleg… hódított.
Meghódította a szívemet.
Kezdeném ott, hogy vannak azok a könyvek, amik a jövőnkről
elmélkednek. (Még az lenne szép, ha az egyiket meg is valósítanák, vagy mindet
egyszerre… Az embereket 5 csoportra osztanák, ebből sokat bezárnának az
Útvesztőbe. X –factor helyett meg Éhezők Viadalát néznénk…) És nekem,
mindegyikről egy gépies hangulatú világ jut eszembe. Ahol mindig, minden
ugyanúgy történik, amit egy jól kidolgozott rendszer irányít, amiben van egy
aprócska hiba… A főszereplő fellázad a rendszer ellen, híveket verbuvál maga
köré, több kevesebb sikerrel…
Ebben az az érdekes, hogy hogyan lehet variálni ezt a
rettenetesen egyszerű gondolatmenetet.
Mint már említettem, az Éhezők Viadala egy valóságsó, Panemben. Panem 12 Körzetre, és egy Kapitóliumra bomlik. A Kapitóliumban csücsül Snow elnök, a 12. Körzetben pedig Kattnis Everdeen és Peeta Mellark. Na meg persze Gale, de mivel ő békében otthon marad, és várja Kattnist, nem nagyon fogom említeni.
Nos. Kattnis és Peeta a 12. Körzet Kiválasztottai, avagy be
lettek nevezve az Éhezők Viadalára.
Kattnis és Peeta, azonnal elkápráztatja a közönséget a
szerelmükkel…
A műsor forgatókönyve elég morbid, hogy 12-18 éves fiatalok
gyilkolásszák egymást az Arénában, és a kapitóliumi emberek odavannak ezért az
eseményért…. Komolyan… Mint amikor Szabó Ricsi kiesett az X-factorból, és
mindenki boldog volt…
Ami rettenetesen idegtépő volt, hogy szinte a leghosszabb
fejezet az egész könyvben, arról szólt, hogy Kattnis hogyan bojong abban a
nyavajás végeláthatatlan erdőben… Mennyire emberpróbálóan hideg van, hogy
mindenhonnan kamerák veszik, bármelyik bokorban ott lehet egy másik
Kiválasztott aki éppen meg akarja késelni.
És amit a "Ami jó volt a könyvben" lista élére tudok rakni: Hogy jelen időben íródott. Még soha nem olvastam olyan könyvet amit jelen időben írt a szerző, és nekem nagyon tetszett.
És amit a "Ami jó volt a könyvben" lista élére tudok rakni: Hogy jelen időben íródott. Még soha nem olvastam olyan könyvet amit jelen időben írt a szerző, és nekem nagyon tetszett.
Nos mint már említettem a gépiességet, a borító azért
tetszik, mert az is ezt adja át, legalábbis nekem. Habár nem a borító szépsége
miatt vettem meg, nem ízléstelen a külcsínje.
Kedvenc szereplőim: Ruta, Cato és Clove, akárcsak a filmben.
Ruta, avagy eredeti nevén Rue, a legfiatalabb versenyző.
Leleményes, ügyes, a halála megható. A kedvenc kapcsolatom volt a történetben,
mert az igaz barátság is kapcsolat ugyebár, ami kialakult közte és Kattnis
között.
A másik két szereplőről nem nagyon tudok mit mondani, mert
annyira nincsenek kifejtve.
Kattnis, a 16 éves lány, otthon maga tartja el a családot.
Minden reggel átmászik a kerítésen, és a törvényekkel ellenben vadászik
Gale-el. A karaktere nekem kifürkészhetetlen, mivel nem egy átlagos főszereplő,
hanem nekem annál többet mond a személyisége.
Talán a végére értem. Azt mondhatom, hogy egy élmény volt.
Elolvasom a többi kötetet is, igaz, azt mondják az idők során egyre
tragikusabb, olvashatatlanabb szerelmi drámába vált át, de jómagam, erről nem
nagyon tudok nyilatkozni.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése